Szerves hulladékok kezelése

Ma Magyarországon a szelektív hulladékgyűjtés még gyerekcipőben jár a legtöbb nyugati országhoz képest. Az elmúlt években ugyan hazánkban is jelentős változások történtek, de nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy van még munkánk bőségesen. Szerencsére fejlődés látszik az emberek hozzáállásában: egyre többen látogatják a gyűjtőszigeteket és hulladékudvarokat, mely jelentősen hozzájárul zöldebb környezetünk kialakításához. Óvodákban és iskolákban egyaránt arra törekszenek, hogy az új generációk gondolkodásmódját ebbe az irányba tereljék. (Forrás: Zöld újság)

A szervetlen háztartási hulladék szelektív gyűjtése viszonylag kis költséggel megoldható, részben megoldott. Mindenki számára ismertek a gyűjtőszigetek színes konténerei, illetve a nagyobb településeken segítséget jelentenek a hulladékudvarok, ahol a lakosság a szelektíven válogatott újrahasznosítható és egyéb hulladékot ingyenesen el tudja helyezni.

Van azonban a hulladékoknak egy olyan fajtája, amely kevésbé áll a figyelem középpontjában, holott a háztartási szemét 20%-kát alkotja. Sokan megfeledkeznek róla, vagy csupán nem tulajdonítanak neki megfelelő figyelmet, hiszen újrahasznosításuk nem olyan ismert, mint például a papíré vagy a műanyagoké. Ezek a háztartási szerves hulladékok.

Kertes házaknál a szerves hulladék gond nélkül komposztálható. A komposztálást bárki megtanulhatja, és a keletkező komposzt kiválóan alkalmas talajjavításra. Ugyan nem ez a leghatékonyabb módja az újrahasznosításnak, de egyszerűsége és népszerű mivolta miatt évszázadok óta alkalmazzák.

A városok lakótelepi lakói viszont nem komposztálhatnak az erkélyükön, az általuk termelt szerves hulladék vagy a kommunális hulladéklerakóra vagy égetőbe kerül. A lerakókon a szerves anyag bomlásnak indul, melynek során szénhidrogének (elsősorban metán) keletkeznek. A felszabaduló metánt lehetne ugyan hasznosítani, de nálunk e lehetőséget csak kevés településen (pl. Szegeden, Szombathelyen, Sopronban, Győrben és Nyíregyházán) használják ki. Az égetők sem örülnek a sok szerves anyagot tartalmazó hulladéknak, mert ezek – magas víztartalmuk miatt – rontják az égés hatásfokát. Fontos lenne tehát, ha mindenhol meg tudnánk oldani a szerves anyagok különgyűjtését. Ez valószínűleg egy komposztüzem és zárt konténerek kihelyezésével működne is – igaz, ezeket a gyűjtőket – a gyors bomlás miatt- gyakrabban kellene üríteni.

Van azonban egy bevált koncepció is, mely már 80 éve tökéletesen működik a világ számos országában. Sosem hinnénk, de egy olyan kultúrából származó találmány segített ebben, amely nem a környezetvédelmi elhivatottságáról, annál inkább a kényelméről híres. Hogy miért?

Tegyünk egy kis kitérőt és látogassunk el az Egyesült Államokba. 1927-et írunk… Lindbergh átrepülte az óceánt Párizs és New York között. Coolidge amerikai elnök bejelentette a Fehér Házban, hogy jobbá teszi az életet az Államokban. Eközben John W. Hammes, egy racine-i építész a pincéjében azon gondolkodott, hogy felesége számára hogyan tehetné tisztábbá és kényelmesebbé az életet a konyhában. Még sötétedés előtt barkácsolt egy lemezekből álló őrlőrendszert, melyet motor hajtott. Nem a világot próbálta megváltoztatni, csupán a konyhai munkát kívánta egyszerűbbé tenni. Éjfélre a véleménye megváltozott. Úgy határozott megpróbálkozik mindkettővel.
A konyhamalac megszületett és a konyhai takarítás már nem ugyanaz volt, mint azelőtt. Akkor még nem sejtette, hogy a kényelem miatt kreált találmánya a következő évszázadban meghatározó szerepet tölt majd be a környezetvédelem terén is.

Mire való a konyhamalac?

Nos, a legtöbb embernek rögtön a Flinstone család mesefigurái villannak fel a 80-as évekből, mikor értetlenül néztük a televízióban a dinoszauruszt a konyhaszekrényben. Pedig ez csak nekünk volt meglepő. Akkorra a konyhamalacnak már 50 éves múltja volt.

Cikkünk célja, hogy Magyarországon ismertebbé tegyük ennek a háztartási gépnek az előnyeit és minél több embernek bemutassuk, hogy igen is létezik megoldás a szerves hulladékok leghatékonyabb és legegyszerűbb feldolgozására. Kérdéseinkre a világ legnagyobb gyártójának, az InSinkErator (www.insinkerator.hu) magyarországi képviseletének értékesítési vezetője, Balogh Richárd válaszol.

Hogyan működik ez a gép, mi az alapvető funkciója?

A konyhamalac a mosogató lefolyónyílásába kerül beépítésre. A mosogató minden addigi funkciója megmarad, tehát a víz lefolyik a csatornába, a mosogatás továbbra is elvégezhető, bele lehet önteni a tésztáról leszűrt vizet, stb., de kibővül egy rendkívül hasznos dologgal: a konyhában előforduló szerves hulladékot nem a szemetesbe dobjuk, hanem a mosogatóba! A konyhamalac ezeket a hulladékokat apró darabokra aprítja, és a csatornába engedi.

Mi történik a felaprított hulladékkal?

Minden a vízzel együtt a csatornába kerül, tehát a konyhamalacot nem kell üríteni vagy tisztítani. A csatornahálózat legvégső állomása a szennyvíztisztító telep, ahol ezeket a hulladékokat véglegesen ártalmatlanítják.

Ez nem okoz dugulást vagy eltömődést? Nem terheli a csatornarendszert?

Nem, hiszen a konyhamalac által összeőrölt anyag legnagyobb darabjai maximálisan 3-5 milliméter nagyságúak, ezek könnyedén lefolynak még a legvékonyabb lefolyócsöveken is. Ez a rendszer 84 éve működőképes a világon mindenhol.

Mi a helyzet azokkal, akik mindent megesznek, és nem marad semmi az étkezés után?

A konyhamalacok alkalmazásának két alapvető funkciója van. Az egyik, és talán fontosabb, hogy az ételkészítés során összegyűlt hulladékot tünteti el, tehát az előkészítésnél nyugodtan tisztítsuk a zöldségeket, húsokat közvetlenül a mosogatóba és a munka végeztével egy gombnyomásra szabaduljunk meg tőlük, az étkezés végén pedig, ha maradt a tányéron bármilyen héj, csont, vagy olyan étel, amit már kidobnánk, azt szintén a mosogatóba öblíthetjük. Gondoljuk csak el, a hagymát, burgonyát, répát mennyivel egyszerűbb a mosogatóba pucolni, mint újságpapírra vagy a szemetesbe, arról nem is beszélve, hogy az nem büdösödik tovább.

Mi az, amit nem dobhatunk a konyhamalacba?

Semmi olyat nem szabad beletenni, ami nem lebontható anyag, például zacskók, fóliák, habtálcák, alufólia, befőttes gumi, kupakok, stb. amik konyhai hulladékok ugyan, de nem szerves anyagok.

Nem veszélyes a használata? Sok film témája, hogy a gyanútlan áldozat keze komoly sérülést szenved.

A konyhamalacokban nem található semmilyen éles kés vagy penge. Az őrlőrendszere tompa lapátokból áll, amelyek mélyen egy kamra alján találhatóak. Egy átlagos ember keze nem, vagy csak nagyon nehezen éri el ezeket a lapátokat. Ha mégis mélyen belenyúlnánk az üzemelő konyhamalacba, akkor csak tompa ütést éreznénk az ujjaink hegyén, de maradandó sérülést semmi esetre sem okozna.

A kényelmi funkcióin túl, miért praktikus még egy ilyen készülék használata?

Az élelmiszer-hulladék azonnal távozik, így közvetlen környezete higiénikus marad. A bomlandó anyagok nem szennyezik a szemetest, nem vonzzák a baktériumokat és rovarokat. Kevesebb élelmiszer-hulladék halmozódik fel a szemétlerakókban, amik ott bomlásnak indulnak, és metán gázt termelnek. A metán 20-szor nagyobb mértékben járul hozzá az üvegházhatás erősödéséhez, mint a szén-dioxid. Kevesebb szemetet kell gyűjteni és szállítani, hiszen a hulladék a csatornán keresztül jut el a feldolgozókba. Ennél olcsóbb és egyszerűbb szállítás nem létezik. A világ több országában az állam anyagilag is támogatja a hulladékőrlők használatát. Miért is ne? Hiszen így kimutatható megtakarítás jelentkezik a hulladék szállításában, kezelésében és ártalmatlanításában egyaránt.

Mitől környezetbarát ez a megoldás?

A szemétszállításon megtakarított költségeken és káros anyag kibocsájtáson túl, a víztisztítókban felhalmozott szerves anyagot vagy helyben lebontják és műtrágyát illetve biogázt állítanak elő, vagy pedig tömörített formában ipari méretekben komposztálják. Ez ma a leghatékonyabb újrahasznosítási módja a szerves hulladékoknak.

Végül, utolsó gondolatként, kiknek ajánlják a konyhamalacok használatát?

Amennyiben a komposztálás nem megoldható, mert a lakhelye vagy egyéb körülmények ezt nem teszik lehetővé, illetve inkább a kényelmi szempontokat tartja szem előtt, mindenképpen gondolja meg egy konyhamalac beszerelését. Szinte minden konyhába utólag is beépíthető, az energiaigénye kevesebb, mint bármely más elektromos készüléknek, nem drágább, mint egy átlagos háztartási gép és hosszú távon a kényelem mellett környezetvédő hatása is meghozza a gyümölcsét. Például, ha egy panelházban minden háztartásban üzemelne konyhamalac, nem lenne többé bűzös szemétledobó/tároló, nem szaporodnának a patkányok és csótányok, illetve elég lenne fele olyan gyakran elszállíttatni a szemetet. Ez anyagilag sem elhanyagolható szempont. A konyhamalacoknak létezik ipari kivitele is, ezeket éttermek, szállodák, üzemi étkezők használják nagy megelégedettséggel.
Reméljük cikkünkkel sikerül minél több ember érdeklődését felkeltenünk és hozzájárulhatunk ennek a praktikus találmánynak a széles körű elterjedéséhez. A konyhamalac talán az egyetlen eszköze a szelektív hulladékgyűjtésnek, amely nem plusz munkát igényel, hanem épp ellenkezőleg: leveszi a terhet a vállunkról.